Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


B17 BIZONYÍTÉKOK 3.

BUD ROBINSON
Az alábbi levél, amelyet az arizonai Poenixben élő Bud Robinson írt ifj. dr. Ernest Krebs-
nek, nem igényel további magyarázatot:
"Tisztelt dr. Krebs+
Köszönöm Önnek a második születésnapomat (május 17.).
Kéem, emlékezzen vissza ismét 1979. november 15-re, amikor az orvosom és négy
másik urológus legfeljebb négy hónapot jósoltak nekem a prosztatarákom miatt, majd
sugárkezelésre és kemoterápiára utaltak be. Én azomban tudtam, hogy ha a rákba
nem is, a kezelésbe mindenképpen belehalnék, és nem egyeztem bele. 
Azután egy vasárnap délután felhívtam Önt telefonon, és követtem egyszerű utasítá-
sait.
Ma 71 éves vagyok, bár túlélőként csak 13. A négy urológusból három prosztatarákban
halt meg azóta, viszont negyven vagy ötven ember él, mert követték az én >Krebs-féle<,
egyszerű receptemet.
Még egyszer köszönöm, hogy visszaadta az életemet! 
Örök barátja:
H.M. Bud Robinson"
 
Ezt a levelet 1992-ben írták. Amikor a szerző 1996-ban megkereste, Mr. Robinson még
mindig jó egészségnek örvendezett. Akkor már 75 éves volt, nem 71, és kilencven rák-
betegnek segített felépülni. 
Az Amigdalin használata a rák elleni küzdelemben nem újdonság. A legrégebbi doku-
mentált esetet a Paris Madical Gazette folyóiratban írták le, 1845-ben. 1842-ben egy
fiatal rákos betegnek több hónap alatt mintegy 46000 milligramm amigdalint adtak, és
a cikk három évvel késöbbi kiadásakor úgy tudták, életben van.   
Egy másik asszony, akinek a testét át- meg átjárta a rák, 1834-ben (!) kezdte meg az
amigdalin-terápiát, és a cikk tizenegy évvel későbbi megírásakor még mindig életben
volt.      
Az első tanulmány közzététele óta szó szerint sokezer hasonló orvosi kórtörténe-
tet jelentettek és dokumentáltak. Ezt azért fontos tudni, mert ahogyan már koráb-
ban láthattuk, a konzervatív orvostudomány szószólói kijelentették, hogy egysze-    
rűen nincs bizonyíték a laetril eredményességére Az igazság az, hogy a bizonyíték
ott van mindenütt.  
Amikor szembe kell nézniük a bizonyítékokkal, egyes orvosok a tplálkozásterápiá-
val szembeni szakmai elfogultságuk miatt alternatív magyarázatokat keresnek.
Az a kedvencük, hogy a rák csak később reagált a korábbi kezelésekre, például    
a sugárterápiára vagy a gyógyszerekre. Abban az esetben, ha kiderül, hogy koráb-
ban nem kezelték a pacienst más módszerrel, csak laetrilt kapott, azt mondják,
hogy eleve nem is volt rákos. Ha ekkor bizonyítják, hogy a műtét vagy a szövettani
vizsgálat kimutatta a rákot, végül azzal érvelnek, hogy spontán gyógyulás történt,
vagyis külső segítség nélkül múlt el a betegség... Ha spontán gyógyulásos esetek,
akkor el kell ismerni, hogy a laetril sokkal több "spontán gyógyulát" idéz elő, mint
az összes többi terápia együttvéve!