Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A RÁK 4 FÉLE GYÓGYMÓDJÁNAK ÖSSZEGZÉSE

A rák négy választható gyógymódját a következőképpen összegezhetjük:
 
MŰTÉT:
A legkevésbé ártalmas. Esetenként életmentő beavatkozás, szükségmegoldás. Nincs
rá bizonyíték, hogy a radikális vagy széleskörű műtéti beavatkozáson átesett pácien-
sek tovább élnének, mint azok, akiket a legkonzervatívabb módszerekkel vagy egyál-
talán nem kezelnek. Sokan úgy vélik, hogy növeli a rák más helyekre való szóródásá-
nak kockázatát.  
A szaporítószerveket vagy a létfontosságú szerveket érintő, belső daganatok eseté-
ben a hosszú távú túlélés statisztikai esélye közel nulla.
 
SUGÁRKEZELÉS:
Többféleképpen is igen ártalmas. Szétterjeszti a rákot, és legyengíti a páciens más
betegségekkel szembeni ellenálló képességét. Súlyos és fájdalmas mellékhatások-
kal jár, többek közt szívelégtelenséggel. Nincs rá bizonyíték, hogy a kezelt betegek
átlagosan tovább élnének, mint a kezelésben nem részesülők. Az áttétképződés
után a hosszú távú túlélés statisztikai aránya közel nulla. 
 
KEMOTERÁPIA
Az immunrendszer legyengítésével és általános mérgező hatásával szintén szétter-
jeszti rákot. A beteg fogékony lesz más betegségekre és fertőzésekre, így gyakran  
azok következtében áll be a halál. Rendkívül súlyos mellékhatások. Nincs rá bizo- 
nyíték, hogy a páciensek átlagosan tovább élnének, mint a kezeletlen betegek.
Az áttétképződés a túlélés statisztikai aránya közel nulla. 
 
VITAMIN-TERÁPIA:
Nem mérgező. A mellékhatások közé tartozik az étvágy és a testsúly növekedése,
az alacsonyabb vérnyomás, a nagyobb hemoglobin- és vörösvértest-szám. Narko-
tikumok nélkül megszünteti vagy erősen csökkenti a fájdalmat. Növeli a szervezet
más betegségekkel szembeni ellenálló képességét. A táplálékban megtalálható,
természetes anyag, és az emberi szervezet működésében természetes módon
vesz részt. A rákos sejteket elpusztítja, a nem rákos sejteket táplálja. 
Azt figyelembe véve, hogy a legtöbb beteg csak akkor fordul a vitamin-terápiához,  
amikor a konzervatív gyógymódokkal már felnyitották, megégették vagy megmér-
gezték a testét, és lemondtak róla, a hosszú távon is túlélő, normális egészségi ál-
lapotú páciensek aránya (15%-kal) igen reménykeltő. Azok közül, akiket vitamin-
terápiával kezdtek el kezelni, a hosszú távú túlélési arány több mint 80%! 
 
A rák kutatásával kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy ugyanúgy  a kilátástalanság
és a szándékos kudarcok jellemzik, mint a rák kezelését. Szinte az összes jelenlegi
kutatási program a rák gyógyításának kérdésével van elfoglalva ahelyett, hogy azt
próbálnák megállapítani, mi a rák. A fő probléma nem az alkalmazott, hanem az el-
méleti tudományban keresendő. '...A legtöbb elmélet nem a betegség eredetére,
hanem növekedésére keres magyarázatot."
A konzervatív gyógyászat ma is ott tart, mint 1926-ban. A kutatás listája a rák felté-
telezett "okairól" egyre hosszabb - a levegőben található szmogtól a nyers zöldsé-
geken és gyümölcsökön található rovarírtó szereken át a legkülönfélébb, kevéssé
ismert vírusokig terjed. Mivel nem veszik észre, hogy mindez csupán elindítja az
igazi okból - az enzim- és vitamin-hiányból - eredőfolyamatot, össze-vissza kapkod-
nak, ezernyi különböző "gyógymódot" keresve. Az egyiknek a szmog kiszűrése a
célja, a másiknak a rovarírtószer semlegesítése, a harmadik a vírust pusztítaná el,
és így tovább. Minél tovább folyik a kutatás, annál több "okot" fedeznek fel, és an-
nál reménytelenebbé válik a feladat. 
A folyamatos kudarc ellenére szinte mindennap olvashatunk az újságban reményt
keltő történeteket arról, hogy a rák gyógyításának tudománya az áttörés küszöbén
van (évtizedek óta!).
Ennek oka egyszerű. A kutatásokra támogatásokat kapnak, muszáj azt nyilatkoz-
niuk, hogy jó úton haladnak, különben vége a támogatásnak. Ha becsületesen be-
vallanák, hogy négy évtized munkája, sok ezer alkalmazott kutató közreműködése,
sok millió kutatással töltött óra és sok milliárd dollár semmi érdemleges eredményt  
nem hozott - nos, könnyű elképzelni, mennyi esélyük lenne arra, hogy tovább finan-
szírozzák a kutatási projektjeiket. Mostanra a rákkutatás tortája évi sok milliárd dol-
lár értékű. Ebből a tortából azok kapják a legnagyobb szeletet, akik azt állítják,
hogy "az áttörés küszöbén "vannak, hiszen ki vállalná a felelősséget a kisebb sze-
letért, ha már olyan közel kerültek a rák legyőzéséhez?
Közben a kutatók nem azzal töltik az idejüket, hogy megpróbálják megérteni a rák
lényegét, hanem egy olyan anyagot vagy módszert keresnek, amellyel legyőzhetik.
És úgy látszik, minél vadabb elmélettel állnak elő, annál nagyobb esélyük van arra,
kapjanak a szövetségi pénzből. 
 
Dr. Hardin James 1969-ben az Amerikai Ráktársaság bizottsága előtt leszögezte,
hogy a tanulmányok azt mutatják, a kezeletlen rákos betegek négyszer olyan so-
káig élnek mint a kezeltek. "A tipikus rákban szenvedő beteg kezelés nélkül átlag-
ban 12,5 évig marad életben. Ha ugyanez a személy kezelteti magát, átlagban 3
évig marad életben. Én ezt a műtét szervezet ellenállóképességére tett rossz ha-
tásának tulajdonítom. A szervezetnek természetes védelme van mindenféle rák-
kal szemben."
 
Dr. Robert Good, a Sloan-Kettering Intézet egykori elnöke felfedezte, hogy az
ausztrál bennszülöttek alacsony fehérjetartalmú ételeket fogyasztanak, és kiváló
a rákkal szembeni ellenálló képességük. Felfedezte, hogy ha megváltoztatják az
egerek étrendjének fehérje tartalmát, nő a rákkal szembeni ellenálló képességük.
Azt mondta: "Ez a felfedezés kérdéseket vet fel az étrend emberi rákban játszott
szerepével kapcsolatban."